Minden évben augusztusban zárjuk be az éttermünket, hogy nagyjából az év közepénél egy kicsit megpihenjünk, és erőt, tapasztalatot gyűjtsünk az őszi, téli szezonra. Ki itthon, mások pedig külföldön állnak az asztal másik oldalára, vendéglátóból vendégek leszünk. Érdekes és tanulságos szerepcsere! Nekünk nincs se kerthelyiségünk, se teraszunk, ami indokolná, hogy egész évben, szünet nélkül fogadjuk vendégeinket, ráadásul a törzsvendégeink és az egyéb kváncsiskodók is ekkor mennek el nyaralni, a város is elnéptelenedik.
Addig is a nehéz ételek helyett a könnyebbeket kínáljuk: éppen most lesz vége a spárgaszezonnak, de jönnek a tavaly nagy sikert aratott klasszikus ételeink nyári változatai, a töltött káposzta és a mentás töltött paprika. Ezek mellett éppen most készülünk valami újdonsággal, ami meglepetés lesz mindenkinek, egyelőre csak annyit árulok el belőle, hogy ez a paradicsomos krumpli – persze annak Rosenstein-es változata.
Szívesen ápolnánk koranyári hagyományunkat is, a közkedvelt rántott csirkét petrezselymes idei burgonyával, de sajnos elapadt a korábbi jó forrásunk, ahonnan a friss, egykilós csirkéket vettük. És nagyon nehezen találjuk meg azt a baromfist, aki folyamatosan tudná szállítani a rántani való, zsenge csirkét. Pedig ebből nálunk mindig nagy mennyiség fogy, mert az emberek szeretik, és ragaszkodnak azokhoz az ételekhez, ízekhez, amelyek gyerekkoruk ünnepnapjait fémjelezték. Már ki is találtuk, hogyan kerül asztalra a rántott csirke: kenyérkosárban, szépen megtálalva a kovászos uborkával, és sült petrezselyem díszítéssel.
Ha sehol sem találunk olyan baromfit, amelyikből készült rántott csirkét vendégeink asztalára tennénk, akkor marad az örök sláger, a friss lecsó. A friss paprikát és paradicsomot könnyebb beszerezni, de ha az kevésnek bizonyulna, akár hajlandó vagyok saját kiskertemből pótolni a hiányt…
Utolsó kommentek