Nagy örömöm, hogy egyre gyakrabban látogatják meg családi vendéglőnket a tisztelt kollégák: vendégünk volt többek között a közelmúltban a Costes és a Nobu séfje – erről majd legközelebb írok. De mi is megyünk, hogy új tapasztalatokat szerezzünk.
Az idei nyári szabadságunk alatt csak helyben mozogtunk, mert családunk a Luca-várással volt elfoglalva.
Két nyári élményemet szeretném elmesélni. Egy baráti társasággal kerültünk Sümegprágára, Kalla Kálmán vendégházába, ahol nem én voltam a szervező, hanem feleségem jó barátnője. A Vendégház már az első percben megfogott személyességével, otthonosságával, családiasságával. Olyan volt valójában, mint amikor hazatér az ember. A tulajdonos, igen tisztelt kollégám személyisége és feltétlen szakmaszeretete érződött mindenen: a ház berendezésétől kezdve az utolsó falatig.
A Vendégházban egy éjszakát töltöttünk, és kaptunk egy fantasztikus, kifejezetten nekünk készített, 8 fogásos vacsorát, és másnap reggel egy hasonlóan lenyűgöző reggelit.
Az ételsort a tulajdonos gyönyörű, cikormányos kézírásával megírt menükártya tudatta velünk az asztalnál. Ez volt az:
Kóstolgatós vacsora
Vargánya és császárgomba őszibarackkal pirítva
Medvehagymás színes csigák
Balatoni fogas és ananász serpenyőzve
Ököruszály- és pofa esszencia
Libamáj-alma szendvics szarvgasgombával
Fácánmell szalonnában sütve, aszalt paradicsommal, kertünk spenótjával
Rózsaszín őzgerinc és párolt combja egy kosár gyökérrel
Sült sajttorta szederrel
És ez az a kézírás, ez a fogadtatás eszembe juttatta Nagyanyámat, mert ő is ilyen betűkkel írta szakácskönyvét.
Tetszett, hogy egész ottlétünket a kellemes lazaság jellemezte. Ez egy tízszemélyes vendégház, ahová kikapcsolódni és ínyenckedni járnak az emberek, illetve azok, akiket Kalla Kálmán fogad. Ezzel megvalósította az igazi Séfasztalt, amelynek ötlete Franciaországból ered, amiről minden szakács álmodik, és amit mi is képviselünk a magunk módján.
Az étkező egy otthonos ebédlő, összekötve a nappalival é s a konyhával is. Az ablakokból a kertre, távolabb az erdőre láthattunk, amelynek termései adnak minden nap új ötletet a séfnek, hogy mit főzzön vendégeinek. Ő szedte a csigát is, amit nekünk feltálalt, az ő kertjében nőtt a paraj és a ruccola, és egyenesen az erdőből került a konyhára, majd onnan az asztalunkra a fácán és az őz is.
Kalla Kálmán a feleségével, a menyével és a fiával készíti az ételeket, és a 8 fogás közben beiktatott pihenőkben volt alkalom beszélgetnünk is. Az ételsor a kezdetétől a végéig extra különlegességeket tartalmazott, és minden ételen érződött az odafigyelés, a precizitás. Mindennek „Kallás” íze volt. Vacsora közben a vendégek nincsenek bezárva az asztalukhoz, mert csak egy fal választja el az ebédlőt a konyhától. Lehet nézelődni, leskelődni is.
A beszélgetés, borozgatás közben elmondta vendéglátónk, hogy minden egyes vacsorát többnapos előkészület előz meg. Ő maga érleli, pácolja a húsokat, a tőle megszokott precizitással. Minden falat, amit ettünk, jó volt.
Nagy élmény volt ez az alkalom, ami arra is jó példa, hogy tanulhatunk egymástól. Remélem, ezt ő is így gondolja, és hallott tőlem is olyat, amit hasznosítani tud a munkájában. És akkor annak is lesz értelme, hogy visszatérjünk máskor is, ha lesz olyan kedves, és fogad bennünket.
Amivel Sümegprágán találkoztam, az a bensőséges vendéglátás – mérsékelt áron, a budapesti árszínvonal alatt.
Reggeli „terülj, terülj asztalkánkon” többek között a környékbeli sajtokból kaptunk ízelítőt, valódi házi aludttejet és még sok finomságot kóstolhattunk.
Nyaralásunk másik helyszíne Sárvár volt, az ötcsillagos Spirit hotel, ahol egy szűk hetet töltöttünk Judittal. Úgy éreztük magunkat, mint nyugaton: a szolgáltatások kifogástalanok voltak, megfeleltek egy ötcsillagos ausztriai wellness szállodának. Külön élmény volt egy kedves úr, akinek az a dolga, hogy segítsen eligazodni a különféle szaunák között – én nem bírom a nagyon meleget -, aki maga készíti a testkezeléshez a szőlőmag olajat. Emlékezetes volt.
Utolsó kommentek