A közelmúltban bejött hozzám egy kereskedő, aki egy kicsit túlvásárolta magát. Olyan különlegességeket kínált, mint az igen jó minőségű vörös tonhal, és a yellow tail. Ezek tengeri halak, és mivel szép volt az áru, vásároltam belőle, annak ellenére, hogy nem a hal a mi fő profilunk. Mi inkább hazai halakat tartunk, és a mindenki által ismert tengeri fajtákat, amelyeket frissen, vagy előhűtve vásároljuk.
Mivel ezeket, a kereskedő által kínált halakat nem ismertem, utánanéztem a szakirodalomban, és másnap a vörös tonhalból steaket készítettem délre, ebédre. Az utolsó falatig mindet eladtuk. Olyan vendégünknek is, aki odáig nem is gondolta magáról, hogy szereti a halat. Nagy eredménynek tartom a fogadtatást: azt láttam, hogy a mi – szintén nem halszeretetben erős - vendégkörünk nyitott az újdonságokra, mert mindenki nagy élvezettel fogyasztotta.
A yellow tail-t filéztem, bepácoltam gyömbérrel, szójával, lime-mal és olívaolajjal. Néhány napig érleltük, és előételnek tálaltuk zöldsalátával – ahogy az interneten olvastam egy receptben. Ennek is nagy sikere volt, a vendégeink igen jóízűnek találták. Ebből pedig arra jutottam, hogy ma már – köszönhetően a vendégek érdeklődésének – nem csak az ázsiai konyhában adható el a nyershal, hanem az olyan klasszikus éttermekben is, mint a miénk.
Utolsó kommentek