Utolsó kommentek

  • Chilifutár: Tisztelt Rosenstein Úr! Gratulálunk, mindig szívből örülünk annak, amikor a munka nyeri el méltó ... (2012.03.25. 21:10) Az Év vállalkozója díj margójára
  • Bogár-Papa: Kedves Tibor! Nem tudom emlékszel e rám (Bogár Imre)vagyok:D Én "csak" szeretettel tudok Rád emlék... (2011.07.02. 21:18) Készülünk a nyárra
  • mamati41: Kedves Tibor! Mindig is szerettem volna megkóstolni egy igazi sóletet. Hát nemrég e recept alapjá... (2011.06.22. 20:38) A mi családi sóletunk
  • Hepci: Március elején az ajánlatból választottam "paprikás csirkét". Szép volt és jó volt, de megmondom ő... (2011.05.04. 22:16) Retro – ahogyan mi gondoltuk
  • cckk: Kedves Tibi bácsi! Elkészítettem a kenyeret, nagyon jó lett! Köszönöm a receptet! Emőke (2011.04.18. 15:24) A Százados úttól a konyhánkig
  • Utolsó 20

Címkék

a (1) anyatej (1) árpagyöngy (1) bácskai (1) belsőség (1) bélszín (1) betűtésztával (1) borsikafű (1) budapest (1) chili (1) chorizo (1) Címkék (1) citromfű (1) costes (1) családi vendéglő (1) csengele (2) csillag (1) csirke (1) curry (1) daragaluska (1) disznózsír (1) egyszerű (1) erdély (1) étel (1) étlap (1) év (1) facebook (1) fakanál (2) flódni (1) főszakács (1) franciás (1) fürjtojás (1) gasztronómus (1) gesztenyés (1) gombóc (1) gundel (1) gyömbér (1) halász (1) halászlé (1) halkocsonya (1) házi nyúl (1) hollandi (1) hortobágyi (1) inez (1) jutka (1) kakukkfő (1) kakukkfű (1) kaliforniai (2) kalla (2) kálmán (2) kapor (1) káposzta (1) karácsony (1) karalábé (1) kaszinó (1) katicabogár (1) kéksajt (1) királynője (1) klubrádió (1) kocsonya (1) kolbász (1) köret (1) körettel (1) kovászolás (1) kugli (1) lecsó (1) lecsőpürével (1) lestyán (1) levendula (1) leves (1) liba (1) libaháj (1) libamáj (2) libanyak (1) libatöpörtyű (1) libazsír (1) lime (1) luca (5) mackó (1) marhapofa (1) mártás (1) medvehagyma (1) menta (2) menükártya (1) metélőhagyma (1) mézes (1) michelin (1) mira (3) motoros (1) nagyszálló (1) nobu (1) nokedli (1) nokedlivel (1) novák (1) nyári (2) olívaolaj (1) őzragu (1) padlizsán (1) paprika (5) paprikás (1) paradicsom (1) paradicsomleves (1) pestó (1) petrezselyem (1) póni (1) pörkölt (3) rántott csirke (1) receptkönyv (1) régi (1) retro (1) rizseshús (1) ruccola (1) rudi (1) sajttorta (1) sárvár (1) sátoros (1) skandináv (1) sólet (3) spárga (4) spirit (1) szájmarketing (1) szakács (1) szauna (1) szilvás (1) szója (1) születésnap (1) szünet (1) tail (1) tarkabab (1) tárkonyos (1) tata (1) tavaszi (1) tejföl (1) tojás (1) töltelék (1) töltött (4) tonhal (1) torta (1) túró (1) új (1) ünnep (1) vaj (1) váncsa istván (1) vargánya (1) vendégház (1) venesz (1) vörös (1) yellow (1) zeller (1) zöldségek (1) zsálya (2) zsidótojás (1) zsíros (1)

Alkalmi védőbeszéd a magyar konyháról

2010.11.24. 20:13 | Rosenstein Tibor | 1 komment

Több hetilapban és szakmai kritikákban rettenetesen lehúzták a magyar konyhát, és ennek apropóján azt gondoltam, hogy a saját blogomban van a legjobb helye, hogy írásban is demonstráljam azt, amiről szól a konyhám: én büszkén vállalom ezeket a szakmai gyökereket.

A magyar konyháról sokáig, a jelek szerint még mostanáig az volt az általános vélemény, hogy nehéz, tocsog a zsírban az étel. Régóta foglalkoztat, hogy vajon miért alakult ki ez a felfogás, és miért tartja ilyen makacsul magát még most is, amikor az igény és a divat is azt diktálja, hogy minden legyen sovány.
A téveszme oka annál inkább érdekes, mert a polgári konyha sosem volt zsírban tocsogós. Inkább az jellemezte, hogy változatos volt, és az idénynek megfelelően naprakész. A saját korában ez a konyha korszerűnek mondható, sok franciás beütést is tartalmazott. A 20-as, a 30-as években a házias választék azt jelentette, hogy kreatívan gondolkodtak a házi konyhákon, mielőtt főzni kezdtek – bizonyítékok erre azok a háztartási könyvek, amelyek ránk maradtak, például az én nagyanyám receptkönyve is, amit a blog tisztelt olvasói ismernek már. A háztartást úgy vezették a nők, hogy ennek ismereteit tanították az iskolákban.
Bár nem vagyok tudós gasztronómus, és nagyon alaposan nem is olvastam utána a dolognak, de a saját következtetéseim alapján arra jutottam, hogy a vidéki konyhák kevés alapanyagot használtak, és a zsírral – a disznózsírral – pótolták az energiát, ami a mezőgazdasági munkához kellett. Ezt a szokást és ízlést felhozták Budapestre az urbanizálódó rétegek, és az ő ízviláguk kihatott a vendéglőkre is. A mi szakmánkba így lopózhatott (úszhatott) be a zsír. De nem emlékszem arra, hogy kanállal ettük volna a zsírt gyerekkoromban a nagymamánál! Vagyis ha a magyar konyha megújításáról gondolkodunk, akkor azt nem alapjaiban kell megreformálni, hanem csak a zsírt kell elhagyni belőle, hiszen a gyökerei jók, ma is használhatók.
A franciák például hihetetlen mennyiségben használnak vajat, mégsem mondja rájuk senki, hogy elavult a konyhájuk. Nálunk a liszt és a zsír fedezte a szükséges energiát, de a sok zsír sosem volt alapja a konyhánknak. Sokkal inkább a rengeteg fűszer, a jó alapanyagok. És az a változatosság, amit a sokféle nemzetiség hozott a magyar gasztronómiába. A zsidó konyha is része a magyar konyhának, és minden nemzetiség a sajátjával gazdagította ezt a hatalmas, különleges választékot. Ettől színes és ezért értékes a magyar konyha – gondolom én, amikor azt olvasom az interneten chat-elők szövegében, hogy a külföldieket a zsírban úszó magyar ételekkel riogatják. Teljesen fölöslegesen. Inkább a sokszínűségét, a gazdagságát kellene méltatni – persze ehhez jó étterembe kellene járni, és a véleményt személyes tapasztalattal megalapozni.
 

A bejegyzés trackback címe:

https://rosenstein.blog.hu/api/trackback/id/tr292471150

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

boros1124 2010.12.08. 23:38:14

Jó napot!

Mélyen egyetértek az Ön által elhangzottakkal. Sőt elég csak abba belegondolni, hogy a háború idején az embereknek nem igazán tellett zsírra. Nagyszüleim mesélték, hogy néha a legolcsóbb étellel kellett beérniük, pl köménymagos leves alig néhány kocka kenyérrel. De az én véleményem az, hogy magyarok vagyunk és valamilyen szinten megszoktuk már ezeket az ételeket. Most divatba jött a reformkonyha, amivel nincs semmi problémám, csak a marketing miatt egyre inkább kiszorulnak a hagyományos ételek, mint a pörkölt burgonyával vagy tésztával. Ezek az ételek is azért lehetnek zsírosak mert egyesek száraznak ítélhetik megfelelő szaftmennyiség nélkül így jól meglocsolják. Szeretnék ajánlani egy nagyon jó könyvet amiben a hagyományosnak mondható ételek is helyet kaptak kisebb finomításokkal:

konyv-konyvek.hu/izletes_fogasok
süti beállítások módosítása