Az otthoni kiskert sikerén felbuzdulva határoztam el, hogy az éttermünknek otthont adó, VIII. kerületi bérház udvarán is fűszerek fognak illatozni. Először megbeszéltem a lakókkal, hogy mit szólnának hozzá, ha az elhanyagolt, virágot csak néhanapján látott belső kert egy részéből illatos növénykertet építenék. Az ő egyetértésük után már viszonylag sima volt az út mostanáig, amikor 14 féle fűszert ültettünk el a kis ágyásokba. Néhány zsák termőföldet és komposztot hozattunk, a fűszerkertet szépen körbekerítettük, és gondos válogatás után két héttel ezelőtt elültettük az első palántákat: rozmaringot, kakukkfüvet, tárkonyt, zsályát, lestyánt, mentát – ebből többfélét -, koriandert, levendulát, citromfüvet, metélőhagymát, borsikafüvet, curry-t, és még ruccolát is. Szerencsére mind megeredt, és már hozzák a szép új hajtásokat.

A látvány nyomán sok lelkes híve lett a fűszerkertünknek: a lakók élvezik az illatát és a látványát, azt, hogy végre rend van az udvaron, és mellettük boldogok a szakácsaink is, hogy kéznyújtásnyira vannak a növények. A locsolást a pultosokra bíztam, és még ők is örültek az új, szokatlan feladatnak.

Nem hiszem, hogy van a pesti belvárosban még egy ilyen, az étteremnek nyíló fűszerkert. Az innen a tányérra vagy az italokba kerülő díszek összehasonlíthatatlanul jobbak annál, mint amiket korábban vásárolni szoktunk. Azok részben költségesek, részben pedig nem mindig lehet kapni olyanokat, amelyekre nekünk szükségünk van.

És persze én is boldog vagyok, mert ezzel a kis kerttel még egyet léptünk előre. Ezzel is a vendégeink kedvében járhatunk, mi pedig kedvünkre bűvészkedhetünk.