A legsikeresebb nyári ételünk a lecsó. Ez nekem is az egyik kedvencem, amikor a szezonja van, minden nap eszem.
Ez az étel végigkíséri az egész életemet. Azzal kezdődött, hogy a nagymamám kitűnő lecsót főzött, pedig a legegyszerűbb módon készítette el. Ő nem tett bele szalonnát, csak a friss paprika és paradicsom adta meg a varázsát. És az, hogy ez tipikus nyári étel volt. Már türelmetlenül vártam a szezonját, az első primőrt, bár nem telt többre, csak a 2 forintos Fradi kolbászra.
A szakmában sokan, sokáig a konzerv lecsót használták, amit én már akkor sem helyeseltem, és inkább a frisset üvegben kidunsztoltam, így tettem el télire.
A lecsó állandóan szerepel az étlapunkon, a vendégek nagy örömére, és nagy választékban: kolbásszal, tojással, rizzsel, tojásos nokedlivel, cukkinivel, padlizsánnal, a szezonban pedig rókagombával, vargányával vagy szegfűgombával. Sokféle variációban készítjük, az édestől a méregerősig, arra is példát mutatva, hogy egy ételből milyen gazdag lehet a választék.
A lecsó nálunk úgy készül, hogy kevés libazsíron megpirítjuk a szalonnát, a hagymát, arra kerül a fűszerpaprika, a paprika, a héjától megtisztított paradicsom, és só. Ledinszteljük, karamellizáljuk a zöldségeket, és csak 10-12 percig főzzük. Ezért általában a’la minute készítjük, amikor a vendég megrendeli.
Nemcsak önmagában szolgáljuk fel, hanem lecsó pürét vagy lekvárt készítünk belőle, és így adjuk egy hús kiegészítő mártásaként. Szerették a vendégeink, amikor Hortobágyi marhapofát készítettünk lecsópürével, fűszeres daragaluska körettel - ez látható a képen is. Azért így, mert eredeti változatát, a Hortobágyi hátszínt is klasszikusan daragaluskával tálalták.
Nem csodálkozom, hogy a vendégeim sem tudják megunni a lecsót. Összetett az íze, a külföldieknek ez jelenti az igazi magyaros ételt, a magyarokban pedig az otthon ízeit idézi fel.
Utolsó kommentek