Bennem is sokáig élt az a régi szemlélet, hogy 30 évet lehúzni egy helyen az igen becsületes dolog. Szép teljesítmény, ami elismerésre méltó. De azt kell tapasztalnom, hogy ez ma már kevés. Mert a robotmunka azt is jelenti, hogy az ember nem tud megújulni.
Mindez arról jutott eszembe, hogy 15 évig szinte állandó szakácsok álltak mellettem a konyhán, akiket kritikusan terelgettem. Az utóbbi hónapokban viszont, mert ketten máshol folytatják a pályát, újak kerültek az üzletbe, akik még nem tudják a Rosenstein ízvilágot minden szituációban tökéletesen teljesíteni, de hoztak egy frissességet, egy új színt, ami határozottan jót tett a csapatmunkának. Például azzal, hogy desszertben már most is sokat erősödtünk, és megújult a tálalásunk.
Nem elhanyagolható következmény az sem, hogy felpezsdült az élet a konyhánkon, jó a hangulat. Most még nem akarok hosszú távú következtetést levonni ebből, de azt látom, hogy nem érvényes a „30 évig egy helyen” régi elve. A gyorsuló élet elhúzott emellett, és igenis kell a folyamatos változás. Én ezt úgy képzelem, hogy az alapvonal, az alapvető ízvilág megmarad, az, amit a Rosenstein eddig jelentett. De lépést kell tartani a változó igényekkel, a megváltozott étkezési kultúrával, és aki nem tud megújulni, az nem tud talpon maradni sem.
Ezért kell keresni az új megoldásokat, az új technológiákat, megújítani a választékot, a tálalást és a tálaló eszközöket, az alapanyagokat, és ezeket kell ötvözni a Rosenstein hagyományokkal. Erre készülünk.
Utolsó kommentek