Nem gondoltam volna, hogy ilyen nagy hatása van egy rádióműsornak. Ezt akkor tapasztaltam
meg, amikor Robi fiammal szerepeltünk a Klubrádióban. Rangos Katalin szerkesztő nagyon
régóta, még Kispipa éttermes koromtól a vendégem, ahol rendszeresen megfordult a 168 óra
szerkesztősége. Már többször kért, hogy készítsünk egy műsort a „Rosenstein-jelenségről”. Idáig
mindig ellenálltam, mert egy vendéglőst ne a szavai, hanem az ételei minősítsenek, de amikor
úgy volt, hogy megszűnik a Klubrádió, és rólunk szól az utolsó adás, akkor beadtam a derekamat.
Őrület, hogy hány ember reagált az adás után: vendégek gratuláltak, megállítottak az utcán, a
csarnokban, még idegenek is megszólítottak.
A műsor nekem való volt, amolyan kellemes baráti, kávéházi beszélgetés, oldott stílusban.
Érdekes, hogy Robi utólag azt mondta, még ő is hallott tőlem újdonságot, olyan dolgokat,
amelyekről korábban nem beszélgettünk.
Sok minden hangzott el az egy órás műsorban, többek között azt mondtam, hogy mi mindenből
jót akarunk adni a vendégeknek. És azért nem volt nálunk rántott csirke az étlapon –
hiányolták is a vendégek -, mert nem találtam sehol zsenge, valóban rántani való, tehát nem
tyúkméretű csirkét. Ilyet üzletben kapni nem lehet, de már a piacokon sem. A rendes rántani való
az egykilós, egy kiló húszdekás, szerencsés esetben földi életében kapirgált. A húsa feszes, és
még a csontja is elropogtatható. Szó volt még a műsorban a házinyúlról, de a családunk sajnálja
a nyuszikat, és bár jó húsvéti ételnek tartjuk, ez nálunk nem kapható.
A műsor után egyre-másra kaptam a telefonokat, még Erdélyből is. Olyanok kerestek meg, akik
hallgatták az adást, és vagy maguk nevelték a csirkéket, vagy tippet tudtak adni, hol találhatnék.
Felhívott Váncsa István is, egy tenyésztőt ajánlott a figyelmembe a kecskeméti tanyavilágból. Jelentkezett egy biofarm, amelynek tulajdonosai biopiacon árulják a csirkéket, gyöngytyúkokat. Az elmúlt hónapokban ezeket a helyeket jártam végig, hogy valóban olyan zsenge-e a csirke, mint amilyennek mondják, és folyamatosan tud-e szállítani a tenyésztő. Mert ha nálunk az
étlapon van a rántott csirke, akkor megőrülnek érte az emberek. Mindenki szereti ugyanis az otthoni,
megszokott ízeket, és a rántott csirke tipikusan ilyen étel.