Utolsó kommentek

  • Chilifutár: Tisztelt Rosenstein Úr! Gratulálunk, mindig szívből örülünk annak, amikor a munka nyeri el méltó ... (2012.03.25. 21:10) Az Év vállalkozója díj margójára
  • Bogár-Papa: Kedves Tibor! Nem tudom emlékszel e rám (Bogár Imre)vagyok:D Én "csak" szeretettel tudok Rád emlék... (2011.07.02. 21:18) Készülünk a nyárra
  • mamati41: Kedves Tibor! Mindig is szerettem volna megkóstolni egy igazi sóletet. Hát nemrég e recept alapjá... (2011.06.22. 20:38) A mi családi sóletunk
  • Hepci: Március elején az ajánlatból választottam "paprikás csirkét". Szép volt és jó volt, de megmondom ő... (2011.05.04. 22:16) Retro – ahogyan mi gondoltuk
  • cckk: Kedves Tibi bácsi! Elkészítettem a kenyeret, nagyon jó lett! Köszönöm a receptet! Emőke (2011.04.18. 15:24) A Százados úttól a konyhánkig
  • Utolsó 20

Címkék

a (1) anyatej (1) árpagyöngy (1) bácskai (1) belsőség (1) bélszín (1) betűtésztával (1) borsikafű (1) budapest (1) chili (1) chorizo (1) Címkék (1) citromfű (1) costes (1) családi vendéglő (1) csengele (2) csillag (1) csirke (1) curry (1) daragaluska (1) disznózsír (1) egyszerű (1) erdély (1) étel (1) étlap (1) év (1) facebook (1) fakanál (2) flódni (1) főszakács (1) franciás (1) fürjtojás (1) gasztronómus (1) gesztenyés (1) gombóc (1) gundel (1) gyömbér (1) halász (1) halászlé (1) halkocsonya (1) házi nyúl (1) hollandi (1) hortobágyi (1) inez (1) jutka (1) kakukkfő (1) kakukkfű (1) kaliforniai (2) kalla (2) kálmán (2) kapor (1) káposzta (1) karácsony (1) karalábé (1) kaszinó (1) katicabogár (1) kéksajt (1) királynője (1) klubrádió (1) kocsonya (1) kolbász (1) köret (1) körettel (1) kovászolás (1) kugli (1) lecsó (1) lecsőpürével (1) lestyán (1) levendula (1) leves (1) liba (1) libaháj (1) libamáj (2) libanyak (1) libatöpörtyű (1) libazsír (1) lime (1) luca (5) mackó (1) marhapofa (1) mártás (1) medvehagyma (1) menta (2) menükártya (1) metélőhagyma (1) mézes (1) michelin (1) mira (3) motoros (1) nagyszálló (1) nobu (1) nokedli (1) nokedlivel (1) novák (1) nyári (2) olívaolaj (1) őzragu (1) padlizsán (1) paprika (5) paprikás (1) paradicsom (1) paradicsomleves (1) pestó (1) petrezselyem (1) póni (1) pörkölt (3) rántott csirke (1) receptkönyv (1) régi (1) retro (1) rizseshús (1) ruccola (1) rudi (1) sajttorta (1) sárvár (1) sátoros (1) skandináv (1) sólet (3) spárga (4) spirit (1) szájmarketing (1) szakács (1) szauna (1) szilvás (1) szója (1) születésnap (1) szünet (1) tail (1) tarkabab (1) tárkonyos (1) tata (1) tavaszi (1) tejföl (1) tojás (1) töltelék (1) töltött (4) tonhal (1) torta (1) túró (1) új (1) ünnep (1) vaj (1) váncsa istván (1) vargánya (1) vendégház (1) venesz (1) vörös (1) yellow (1) zeller (1) zöldségek (1) zsálya (2) zsidótojás (1) zsíros (1)

Megvan már a karácsonyi menünk

2010.12.09. 22:08 | Rosenstein Tibor | Szólj hozzá!

A következő nagy gasztronómiai élmény-csomagunk a karácsony, és az ezt övező ünnepkör mindig nagy vendégsereget vonz hozzánk. A mi éttermünkben van Hanuka-gyertya és van karácsonyfa is, hogy mindenki megtalálja nálunk saját, tisztelt szimbólumait.

Már évek óta hagyomány, hogy halászlét, kocsonyát, és gesztenyével, libamájjal töltött pulykát, töltött káposztát visznek tőlünk haza vendégeink. Ilyenkor egészen komoly klubélet van, egy évtized óta ugyanaz a vendégkör érkezik az elviteles ételekért. Leülnek az asztalokhoz, beszélgetnek, ismerkednek, koccintanak az ünnepre és türelmesen megvárják, amíg kiszolgáljuk őket. Lehet, hogy legközelebb csak egy év múlva fognak itt találkozni, mégis ismerősként üdvözölik egymást. Ilyenkor szoktam arra gondolni, hogy nekünk a századik halászlét is ugyanúgy kell elkészítenünk, mint az elsőt, mert ezt várják, erre emlékeznek a vendégek. És ha ezt sikerül kivitelezni, akkor azt mondhatjuk, hogy ettől sikeres a konyhánk.
Mindig többet sütök egy pulykával, mint amennyi előrendelésünk van, részben azért, mert előfordult már, hogy valaki tévedésből elvitte másnak a pulykáját, és nem szeretnék zavarba kerülni. Másrészt pedig azért, mert általában megmarad ez az egy, ráadás-pulyka, és ezt egy nagycsaládosnak elvisszük ajándékba, akik boldogan teszik otthon az ünnepi asztalukra.
 
December 23-án a szokásos módon vagyunk nyitva, 24-én csak az elvitelre délután 4-ig, a következő két napban zárva.
 
Karácsonyi menünkben hagyományos ételek szerepelnek: halak, kocsonyák, pulykaételek, liba, töltött káposzta. A töltött pulykát nagyon szeretik a vendégeink, azért is, mert mi kivesszük belülről a melle csontját, így szépen egyben marad az egész pulyka sütés után is, és amikor az asztalra kerül, szépen végig lehet szeletelni. Általában 4-8 kilósakat szoktunk sütni.
A töltelék lehet libamájas, gesztenyés  vagy mindkettő. A halételekből a halászlét bőségesen adjuk, 6 deci a lé, és 20 deka a halfilé és a belsőség. Emellett készítünk halszeleteket sütve és rántva, valamint harcsát, fogast különböző módon,  töltött csukát  A halkocsonya kétféle: magyaros és töltött halas. De lesz sertés- és libakocsonya is.
A karácsonyi menünk egyik slágere a Rosenstein hideg ízelítő, ami a specialitásainkat tartalmazza: zsidó tojás, hideg libamáj, libatöpörtyű, házi füstölt marhasonka, és igény szerint bármi. Nem marad el idén sem a mákos, diós és a gesztenyés bejgli, és persze a flódni.
 
Gesztenyével töltött, göngyölt pulykaszelet
 
Recept 4 személyre:
4 darab, egyenként 15 dekás, vékonyra szeletelt pulykamell
20 dkg pulyka apróhús
1 darab zsömle és 2 dl tej az áztatáshoz
20 szem gesztenye
5 dkg füstölt szalonna
1 kis fej vöröshagyma
1 dl vörösbor
l dl félédes fehér bor
1 egész tojás
10 dkg vaj
petrezselyem
só, bors
5 dkg mazsola
 
Elkészítése:
A gesztenye tetejét bevágjuk, 1 dl vörösborban és 1 dl vízben föltesszük főni. Ha megpuhult, leszűrjük, kihűtjük, és meghámozzuk, majd nagyobb kockákra vágjuk.
A szalonnát kockára vágjuk, lepirítjuk. A töpörtyűt kiszedjük. A zsírban megfonnyasztjuk hagymát, majd hozzátesszük a petrezselymet. Kicsit pirítjuk, majd lehúzzuk a tűzről, hagyjuk kihűlni.
A zsömlét tejben megáztatjuk, kinyomjuk.
A pulyka apróhúst ledaráljuk, egy tálba tesszük. Hozzáadjuk az áztatott zsömlét, az egész tojást, a fonnyasztott hagymát a petrezselyemmel együtt, és ízlés szerint fűszerezzük. Összekeverjük, ez lesz a töltelékmasszánk. Ehhez adjuk a kockára vágott gesztenyét, ami pikánssá teszi a tölteléket. A finoman kiklopfolt hússzeletekre elosztjuk a tölteléket, és tekerccsé göngyöljük, fogvájóval megtűzzük, hogy ne nyíljon szét.
Egy tepsibe egymás mellé letesszük a tekercseket, és aláöntünk egy kevés vizet, valamint a félédes fehér bort. A tetejére rászórjuk a töpörtyűket, és egy kevés vajat rámorzsolunk. Fóliával letakarjuk, és 180-200 fokos sütőben körülbelül 20 percig pároljuk. Ezután levesszük a fóliát, saját szaftjával locsolgatjuk, és készre sütjük. Kivesszük a húsokat, és a visszamaradt szaftba még egy kevés vajat teszünk, valamint durvára vágott mazsolát, és az egészet beforraljuk, így kapjuk meg a mártást.
Köretnek jó vajas burgonyapüré illik hozzá, valamint párolt gyümölcsök, aszalt szilva.
 
 

Alkalmi védőbeszéd a magyar konyháról

2010.11.24. 20:13 | Rosenstein Tibor | 1 komment

Több hetilapban és szakmai kritikákban rettenetesen lehúzták a magyar konyhát, és ennek apropóján azt gondoltam, hogy a saját blogomban van a legjobb helye, hogy írásban is demonstráljam azt, amiről szól a konyhám: én büszkén vállalom ezeket a szakmai gyökereket.

A magyar konyháról sokáig, a jelek szerint még mostanáig az volt az általános vélemény, hogy nehéz, tocsog a zsírban az étel. Régóta foglalkoztat, hogy vajon miért alakult ki ez a felfogás, és miért tartja ilyen makacsul magát még most is, amikor az igény és a divat is azt diktálja, hogy minden legyen sovány.
A téveszme oka annál inkább érdekes, mert a polgári konyha sosem volt zsírban tocsogós. Inkább az jellemezte, hogy változatos volt, és az idénynek megfelelően naprakész. A saját korában ez a konyha korszerűnek mondható, sok franciás beütést is tartalmazott. A 20-as, a 30-as években a házias választék azt jelentette, hogy kreatívan gondolkodtak a házi konyhákon, mielőtt főzni kezdtek – bizonyítékok erre azok a háztartási könyvek, amelyek ránk maradtak, például az én nagyanyám receptkönyve is, amit a blog tisztelt olvasói ismernek már. A háztartást úgy vezették a nők, hogy ennek ismereteit tanították az iskolákban.
Bár nem vagyok tudós gasztronómus, és nagyon alaposan nem is olvastam utána a dolognak, de a saját következtetéseim alapján arra jutottam, hogy a vidéki konyhák kevés alapanyagot használtak, és a zsírral – a disznózsírral – pótolták az energiát, ami a mezőgazdasági munkához kellett. Ezt a szokást és ízlést felhozták Budapestre az urbanizálódó rétegek, és az ő ízviláguk kihatott a vendéglőkre is. A mi szakmánkba így lopózhatott (úszhatott) be a zsír. De nem emlékszem arra, hogy kanállal ettük volna a zsírt gyerekkoromban a nagymamánál! Vagyis ha a magyar konyha megújításáról gondolkodunk, akkor azt nem alapjaiban kell megreformálni, hanem csak a zsírt kell elhagyni belőle, hiszen a gyökerei jók, ma is használhatók.
A franciák például hihetetlen mennyiségben használnak vajat, mégsem mondja rájuk senki, hogy elavult a konyhájuk. Nálunk a liszt és a zsír fedezte a szükséges energiát, de a sok zsír sosem volt alapja a konyhánknak. Sokkal inkább a rengeteg fűszer, a jó alapanyagok. És az a változatosság, amit a sokféle nemzetiség hozott a magyar gasztronómiába. A zsidó konyha is része a magyar konyhának, és minden nemzetiség a sajátjával gazdagította ezt a hatalmas, különleges választékot. Ettől színes és ezért értékes a magyar konyha – gondolom én, amikor azt olvasom az interneten chat-elők szövegében, hogy a külföldieket a zsírban úszó magyar ételekkel riogatják. Teljesen fölöslegesen. Inkább a sokszínűségét, a gazdagságát kellene méltatni – persze ehhez jó étterembe kellene járni, és a véleményt személyes tapasztalattal megalapozni.
 

A libáknak végük, nekünk sikerünk volt

2010.11.18. 20:13 | Rosenstein Tibor | 1 komment

Ezen a héten még szombatig tartanak családi vendéglőnkben a Márton napi libanapok, és ez az első esztendő, hogy két éves Mira kisunokám is értékelni tudja már a ludaskását. (Egyébként a legújabb kedvence a pörkölt nokedlivel.)

Tíz éve, az elsők között kezdtük el a tematikus libanapokat. Libaételek egyébként egész évben kaphatók nálunk, de ezekre az alkalmakra mindig különös gonddal és sok ötlettel készülünk.  Azért szeretjük ezeket a napokat, mert ilyenkor ünnepivé válik ez a finom, és sokféle módon elkészíthető szárnyas. Ma már saját hagyományainkat ápoljuk, amikor november elején meghirdetjük vendégeink körében a libakülönlegességeket. Köszönhetően a szájmarketingnek és az elektromos médiának, egyre többen kíváncsiak ezekre.
Az idén is nagyon sikeres a kínálatunk. Örömmel figyelem, hogy ismét látok új vendégeket, akik kifejezetten a libaételeket jöttek megkóstolni, és olyanokat is, akiket az ilyen tematikus alkalmak vonzanak - ők legközelebb a karácsonyi menüajánlatunkra látogatnak hozzánk. Még nagyobb örömöm, hogy senkitől nem hallottunk semmilyen panaszt az ételekre, mindenki elégedetten és jóllakottan távozott.
A legnagyobb tetszést arató ételek között voltak a hideg előételeink (a zsidótojás, a libatöpörtyű, a libamáj, a töltött füstölt libanyak), a libaleves lúdgége tésztával vagy macesz gombóccal, és a libakocsonya, amit egyedi módon készítünk el. Ugyancsak a mi specialitásunk a libahúsos töltött káposzta a bele főzött füstölt húsával. Osztatlan elismerést váltott ki a libatöpörtyűvel készült házikenyerünk.
Az egyik újdonságunk az Inez volt, ami kifagyasztott fűszeres libahájat jelent. Ismertem ezt az ételt, de mi nem szoktuk készíteni. Most kipróbáltam a finomított változatát, fokhagymásan, paprikásan, borsosan, ahogyan vidéken régen a Csécsi szalonnát készítették. Annyira ízlett a vendégeinknek, hogy megtartjuk a hideg előételek között a libanapok után is.
Idén először kínáltuk a sóletbe főzött töltött libanyakat, amit régi recept szerint, liszttel, grízzel főztünk. Ennek „Kugli”az eredeti neve, és a sóleten kívül a kímélő étrendben is fogyasztható, párolt zöldséggel. Lehet főzelékhez adni, vagy hideg előételnek lilahagymával, akár birs befőttel is, mindenhogyan finom. Aki gazdagítani szeretné, az tehet bele liba- vagy csirkemájat.
 
A Kugli (töltött libanyak) receptje:
libanyak tisztított bőre
1 pohár gríz
¼ pohár liszt
1 fej vöröshagyma
4 evőkanál libazsír
1 gerezd fokhagyma
frissen vágott petrezselyem és zellerzöld
só, bors, gyömbér, szerecsendió, pirospaprika
és libaleves, vagy forró víz
Elkészítése:
Az apróra vágott vöröshagymát libazsíron üvegesre pirítjuk. Hozzáadjuk a petrezselymet, a zellerzöldet. Összekeverjük a lisztet és a grízt, és ezt a keveréket hozzáadjuk a fonnyasztott hagymához. Végül a fűszereket tesszük bele, majd leöntjük a forró levessel vagy vízzel, annyival, amennyit a gríz felvesz. Egy fedővel letakarjuk, és 20 percig hagyjuk dagadni. Ezután beletöltjük a libanyak bőrébe, a végeket cérnával elvarrjuk, és így tesszük a sóletbe.
 

November 9-20: Márton napi libanapok

2010.10.28. 23:46 | Rosenstein Tibor | Szólj hozzá!

Nálunk már hagyomány, hogy novemberben Márton napi libaétlapot állítunk össze. Az idén lesz a hatodik alkalom, mert mi még akkor kezdtük ezeket az ételeket összegyűjtve kínálni a vendégeinknek, amikor sem Márton, sem a nevével összekapcsolt libalakomák nem voltak divatban. Libaételeket egyébként is mindig tartunk az étlapon, mert szeretjük ezt a legnagyobb testű szárnyasunkat, amelynek minden alkotórésze felhasználható. A hájából finom töpörtyű készülhet, mája felséges, apróléka a leveseket gazdagítja, húsa különböző módokon elkészíthető. Sok helyen azért kerül liba az asztalra, mert egy családnak éppen elég egy ünnepi alkalomra.

Az állandó étlapunkról ismert libaételek – például a sült libacomb - mellett ilyenkor, november elejétől még különlegességekkel is kedveskedünk vendégeinknek: a libakocsonya, a libából készült töltött káposzta és a ludaskása az év többi részében nem is kapható nálunk. Ezt már jól tudják a vendégeink, akik várják a Márton napi étlapunkat, előre érdeklődnek, hogy mi lesz az idei különlegesség.
 
Ludaskása recept
1 kg libaaprólék
0.5 kg libamell húsa
50 deka rizs
1 fej hagyma
1 gerezd fokhagyma
10 deka libazsír
20 deka vegyes zöldség (sárgarépa, gyökér, zeller)
10 deka sampinyongomba
majoránna, só, bors, gyömbér
 
A megtisztított libaaprólékot és a melle húsát nagyobb darabokra vágjuk. Mélyebb lábosban 5 deka zsíron finomra vágott hagymát, zúzott fokhagymát pirítunk, hozzátesszük az aprólékot és a melle húsát, felöntjük vízzel, sózzuk, borsozzuk, majoránnát és reszelt gyömbért teszünk bele. Fedővel letakarjuk, és félpuhára pároljuk. Hozzáadjuk a kisujjnyi vastagra vágott zöldséget, a szeletelt gombát, és fedő alatt még tovább főzzük. Egy serpenyőben 5 deka zsíron megforrósítjuk a rizst, majd hozzátesszük a libaraguhoz, és annyi vízzel öntjük fel, hogy megfőjön benne a rizs. Ha felforrt, tovább ízesítjük, és fedő alatt forró sütőben készre pároljuk. Ha gazdagítani akarjuk ételünket, egy kevés libamájjal megtehetjük, amit a rizzsel egyidőben adunk hozzá és együtt sütjük meg.

Halételek a klasszikus étteremben

2010.10.25. 23:47 | Rosenstein Tibor | Szólj hozzá!

 

A közelmúltban bejött hozzám egy kereskedő, aki egy kicsit túlvásárolta magát. Olyan különlegességeket kínált, mint az igen jó minőségű vörös tonhal, és a yellow tail. Ezek tengeri halak, és mivel szép volt az áru, vásároltam belőle, annak ellenére, hogy nem a hal a mi fő profilunk.  Mi inkább hazai halakat tartunk, és a mindenki által ismert tengeri fajtákat, amelyeket frissen, vagy előhűtve vásároljuk.

Mivel ezeket, a kereskedő által kínált halakat nem ismertem, utánanéztem a szakirodalomban, és másnap a vörös tonhalból steaket készítettem délre, ebédre. Az utolsó falatig mindet eladtuk. Olyan vendégünknek is, aki odáig nem is gondolta magáról, hogy szereti a halat. Nagy eredménynek tartom a fogadtatást: azt láttam, hogy a mi – szintén nem halszeretetben erős - vendégkörünk nyitott az újdonságokra, mert mindenki nagy élvezettel fogyasztotta.
A yellow tail-t filéztem, bepácoltam gyömbérrel, szójával, lime-mal és olívaolajjal. Néhány napig érleltük, és előételnek tálaltuk zöldsalátával – ahogy az interneten olvastam egy receptben. Ennek is nagy sikere volt, a vendégeink igen jóízűnek találták. Ebből pedig arra jutottam, hogy ma már – köszönhetően a vendégek érdeklődésének – nem csak az ázsiai konyhában adható el a nyershal, hanem az olyan klasszikus éttermekben is, mint a miénk.

A természet ajándékai

2010.10.20. 21:40 | Rosenstein Tibor | 4 komment

 

Sokáig nem tudtam, hogy a habanero chili paprika a világ 4. legerősebb paprikája nálunk is terem. Egészen pontosan Szigetszentmiklóson, ahol egy megszállott ember termeszti.
 
Az én otthoni fűszerkertemben is többféle erős és édes paprika terem: fehér, kaliforniai zöld, és persze a csípősek sora, köztük különlegességek is. Ezeken kívül terem nálunk kakukkfű, zsálya, lestyán, zeller, petrezselyem és tárkony, amit ecetben elteszek télire. A bazsalikomból pedig pestót készítek. Fűszerkertünkből jövőre már veteményes lesz, és benne friss karalábé, zöldborsó, bab, répa, gyökér és más zöldségfélék is.
A növényeket idén nyáron már közösen ápolgattuk Mirával, van egy kis locsolókannája, és ő is segédkezik az öntözésben. A kertemben a virágágyások területének egy részét is feláldozzuk már a fűszerek, zöldségek javára. És, felbátorodva eddigi sikereinken, az éttermünknek otthont adó bérház kertjében egy kétszer kétméteres, elhanyagolt területből is fűszerkertet varázsolunk a jövő tavasszal, a lakókkal közös egyetértésben. Persze itt nem nagyban termeljük majd a növényeket, hanem csak azt szeretném, hogy kiszaladhassunk a kertbe egy kis primőrért, friss ízért.
A paprikával pedig egyszerűen szerelembe estem. Imádom minden fajtáját, és amikor megismertem azt az embert, aki hasonló elhivatottságból, több éves kísérletezés után sikerrel termeszti szigetszentmiklósi kertjében a habanero chilit, meg tudtam érteni rajongását. Az idén nyáron végre szép termése lett, ebből kaptam egy kis kóstolót, amit a fotón meg is örökítettem. Annyira erős, hogy néha, ha a vendégeink a nálunk megszokott csípős paprikához hasonlóan használják, szinte lefordulnak a székről. Ezért én keskeny kis karikára vágva teszem az asztalra, és mindig szólunk is, hogy óvatosan bánjanak vele. Ezekből a paprikákból külföldön olaj is készül, egyik fajtájának címkéjére ezt írták: Méregerős! Saját felelősségre használható! Meg is lepődtünk, amikor nálunk vacsorázott a dalai láma programját szervező csapat, és a velük érkező, a lámához hasonló ruhát viselő vendégünknek a szeme sem rebbent, amikor ezzel locsolta meg az ételét.
Az otthoni paradicsomtermésünk az idén sajnos nem jött be, talán a sok eső miatt. Nem baj, jövőre majd más fajtákkal próbálkozunk. Addigra már két segítőm is lesz, Mirával együtt a kis Lucát is kiviszem reggelenként a kertünkbe.

Vendégünk volt Robert De Niro

2010.10.17. 23:02 | Rosenstein Tibor | Szólj hozzá!

 

A múlt hét egyik estéjén, teljesen váratlanul, belépett kis családi éttermünkbe Robert De Niro. Andy Vajnával, és Nobu Matsuhisaval érkezett. A híres japán séffel közös budapesti éttermének megnyitójára jött hazánkba, és egy vacsorát nálunk fogyasztottak el.  Nagy öröm volt számunkra, hogy vendégül láthattuk, és nagy megtiszteltetés is, hogy általunk, a mi ételeinken keresztül akarta megismerni a magyar konyhát.
Előételnek magyar szalonnákat kértek, paprikás felvágottakat, kolbászt, zsidó tojást, hideg libamájat és libatöpörtyűt, jó sok fokhagymával és lilahagymával, valamint csontvelőt, amit Nobu Matsuhisa már kóstolt nálunk, és nagyon szereti.
Ezután húsleves volt macesz gombóccal, bableves füstölt csülökkel, és De Niro kért egy csésze gulyáslevest is. A főételek között szerepelt a töltött káposzta, a lecsó kolbásszal és tojással, a borjú paprikás, a sólet minden belevalóval, és végül bécsi szelet kovászos uborkával. Az ételekhez villányi vörös borokat rendeltek. Desszertnek palacsintákat kaptak, a mi házi szilva- és kajszibarack lekvárunkkal, valamint almás rétest és gesztenyepürét.
Vendégünk mindent megkóstolt, mindenből evett egy keveset.
Nagyon barátságos és kedves ember és a mi vendégkönyvünkbe írt bejegyzése is őrzi a nálunk töltött este jó hangulatát.

Október 1-től Sörnapokat tartunk

2010.09.29. 23:27 | Rosenstein Tibor | 1 komment

Az üzletünk megnyitása óta Paulaner sört árulunk, a mi- és a vendégeink megelégedésére, és Robi fiam már kétszer járt kint a sörfesztiválon a sörgyár meghívottjaként, pedig a partner éttermeseket általában nem szokták kétszer meghívni.

Mivel az októberi Sörfesztiválra nem mindenki tud eljutni Münchenbe, ezért arra gondoltunk, hogy mi itt a Mosonyi utcában is megrendezzük a Paulaner Sörnapot. Ennek lassan már hagyománya van nálunk, és meg is kezdtük az előkészületeket a jellegzetes bajor ételek Rosensteines átdolgozásával. Ez azt jelenti, hogy a csülök helyett nálunk malaccsülök lesz, de vendégeink nálunk is megkóstolhatják a jellegzetes káposztás ételeket, a bajor virslit édes mustárral, a perecet – mindent, ami kell a sörhöz. Ezek mellett lesz élő harmonikazene is, hogy biztos legyen a jó hangulat.
 
A menü
Előételek
Bajor kőrözött házi kenyérrel
Főtt füstölt csülök reszelt tormával
Vegyes tál: bajor kőrözött, libatöpörtyű, kolbász
Főtt vagy sült fehér kolbász édes mustárral
Levesek
Savanyúkáposzta krémleves
Húsleves májgombóccal
Főételek
Göngyölt oldalas bajorkáposztával, töltött burgonyagombóccal
Sült malaccsülök káposztás sztrapacskával
Mézes kacsasült almás vöröskáposztával, rösti burgonyával
Sörben párolt szűzérmék resztelt burgonyával
Desszertek
Almás rétes vaníliamártással
Paulaner – Oktoberfest – csapolt sör

Vendégeink, a Tisztelt Kollégák

2010.09.20. 22:54 | Rosenstein Tibor | 1 komment

Nemrégiben elhozta éttermünkbe Andy Vajna a Nobu séfjét, aki saját bevallása – és nyilatkozata alapján – több ötletet is tudott meríteni itteni látogatásából. Ez azért volt fontos számára, mert azt szeretné, hogy a Nobuban a magyar vendégek se érezzék idegennek magukat, ezért fog például harcsát tartani az étlapján.

Nyilatkozata alapján a legnagyobb hatást a nálunk kóstolt libamáj és a libatepertő gyakorolt rá, tetszett neki fűszerünk, a paprika, és máris tovább fejleszti az itt fogyasztott csontvelő ötletét.
Nemcsak a kollégák tiszteltek meg bennünket mostanában, hanem más elismeréseket is kaptunk. Például azt, hogy beválasztottak az 50 legjobb étterem közé, és egy órás élő műsorban válaszolhattam a hallgatók kérdésére a Rádió Caféban.
 

Szakmai kalandozások Magyarországon

2010.09.17. 23:35 | Rosenstein Tibor | Szólj hozzá!

Nagy örömöm, hogy egyre gyakrabban látogatják meg családi vendéglőnket a tisztelt kollégák: vendégünk volt többek között a közelmúltban a Costes és a Nobu séfje – erről majd legközelebb írok. De mi is megyünk, hogy új tapasztalatokat szerezzünk.

Az idei nyári szabadságunk alatt csak helyben mozogtunk, mert családunk a Luca-várással volt elfoglalva.
Két nyári élményemet szeretném elmesélni. Egy baráti társasággal kerültünk Sümegprágára, Kalla Kálmán vendégházába, ahol nem én voltam a szervező, hanem feleségem jó barátnője. A Vendégház már az első percben megfogott személyességével, otthonosságával, családiasságával. Olyan volt valójában, mint amikor hazatér az ember. A tulajdonos, igen tisztelt kollégám személyisége és feltétlen szakmaszeretete érződött mindenen: a ház berendezésétől kezdve az utolsó falatig.
A Vendégházban egy éjszakát töltöttünk, és kaptunk egy fantasztikus, kifejezetten nekünk készített, 8 fogásos vacsorát, és másnap reggel egy hasonlóan lenyűgöző reggelit.
Az ételsort a tulajdonos gyönyörű, cikormányos kézírásával megírt menükártya tudatta velünk az asztalnál. Ez volt az:
 
Kóstolgatós vacsora
Vargánya és császárgomba őszibarackkal pirítva
Medvehagymás színes csigák
Balatoni fogas és ananász serpenyőzve
Ököruszály- és pofa esszencia
Libamáj-alma szendvics szarvgasgombával
Fácánmell szalonnában sütve, aszalt paradicsommal, kertünk spenótjával
Rózsaszín őzgerinc és párolt combja egy kosár gyökérrel
Sült sajttorta szederrel
 
És ez az a kézírás, ez a fogadtatás eszembe juttatta Nagyanyámat, mert ő is ilyen betűkkel írta szakácskönyvét.
Tetszett, hogy egész ottlétünket a kellemes lazaság jellemezte. Ez egy tízszemélyes vendégház, ahová kikapcsolódni és ínyenckedni járnak az emberek, illetve azok, akiket Kalla Kálmán fogad. Ezzel megvalósította az igazi Séfasztalt, amelynek ötlete Franciaországból ered, amiről minden szakács álmodik, és amit mi is képviselünk a magunk módján.
Az étkező egy otthonos ebédlő, összekötve a nappalival é s a konyhával is. Az ablakokból a kertre, távolabb az erdőre láthattunk, amelynek termései adnak minden nap új ötletet a séfnek, hogy mit főzzön vendégeinek. Ő szedte a csigát is, amit nekünk feltálalt, az ő kertjében nőtt a paraj és a ruccola, és egyenesen az erdőből került a konyhára, majd onnan az asztalunkra a fácán és az őz is.
Kalla Kálmán a feleségével, a menyével és a fiával készíti az ételeket, és a 8 fogás közben beiktatott pihenőkben volt alkalom beszélgetnünk is. Az ételsor a kezdetétől a végéig extra különlegességeket tartalmazott, és minden ételen érződött az odafigyelés, a precizitás. Mindennek „Kallás” íze volt. Vacsora közben a vendégek nincsenek bezárva az asztalukhoz, mert csak egy fal választja el az ebédlőt a konyhától. Lehet nézelődni, leskelődni is.
A beszélgetés, borozgatás közben elmondta vendéglátónk, hogy minden egyes vacsorát többnapos előkészület előz meg. Ő maga érleli, pácolja a húsokat, a tőle megszokott precizitással. Minden falat, amit ettünk, jó volt.
Nagy élmény volt ez az alkalom, ami arra is jó példa, hogy tanulhatunk egymástól. Remélem, ezt ő is így gondolja, és hallott tőlem is olyat, amit hasznosítani tud a munkájában. És akkor annak is lesz értelme, hogy visszatérjünk máskor is, ha lesz olyan kedves, és fogad bennünket.
Amivel Sümegprágán találkoztam, az a bensőséges vendéglátás – mérsékelt áron, a budapesti árszínvonal alatt.
Reggeli „terülj, terülj asztalkánkon” többek között a környékbeli sajtokból kaptunk ízelítőt, valódi házi aludttejet és még sok finomságot kóstolhattunk.
Nyaralásunk másik helyszíne Sárvár volt, az ötcsillagos Spirit hotel, ahol egy szűk hetet töltöttünk Judittal. Úgy éreztük magunkat, mint nyugaton: a szolgáltatások kifogástalanok voltak, megfeleltek egy ötcsillagos ausztriai wellness szállodának. Külön élmény volt egy kedves úr, akinek az a dolga, hogy segítsen eligazodni a különféle szaunák között – én nem bírom a nagyon meleget -, aki maga készíti a testkezeléshez a szőlőmag olajat. Emlékezetes volt.
 

Megszületett Luca!

2010.09.12. 11:31 | Rosenstein Tibor | Szólj hozzá!

Szeptember 2-án hajnalban megszületett Mira kisunokánk húga, Luca, akit már nagyon-nagyon vártunk! 3400 gramm súllyal, 54 centi hosszúsággal jött a világra, és hogy biztosan hozzánk készült, az abból is látszik, hogy kivárta a hétfő esti zárórát.

Most, hogy egy taggal bővült a családunk, a reggelinél is egy székkel több kerül majd az asztalhoz – nem is olyan sokára. Nagy boldogság lesz, hogy még egy kisbaba lesz a résztvevője reggeli szertartásunknak. Már ki is találtam Lucának egy receptet. Az egyszerű, mindenki által kedvelt bundás zsömlét, ami kitűnő reggeli étel, de mi is egy kicsit megvariáljuk.
 
Bundás zsömle, ahogy nálunk szokás
Az egy-két napos zsömlét félbevágjuk, és egy hegyes késsel kis zsebet vágunk bele. Ebbe mindenféle különlegességet – vagy akár egyszerűeket is – beletöltünk. A mi kedvelt különlegességeink: vagy petrezselymes, borssal pirított gomba, vagy pirított velő (borjú vagy sertésvelő), vagy sonkacsíkok tojással és petrezselyemmel megszórva, vagy egy szelet camambert sajt. Igazi különlegesség a gorgonzola sajt ruccola salátával. Jó szolgálatot tesz a bundás kenyérben a házi májkrém, de kerülhetnek a kis zsebbe zöldségek, akár gyümölcsök is – csak a fantázia szab határt.
A megtöltött zsömléket felvert tojásban megforgatjuk, bő olajban kisütjük, papírtörlőn a felesleges zsiradékot lecsöpögtetjük. Ha egy kicsit meghűlt, akkor nagyon finom csemege lesz belőle.

 

 


Augusztus 2-től 25-ig: Nyári szünet

2010.07.31. 22:17 | Rosenstein Tibor | 1 komment

Amióta megnyitottuk éttermünket, 14. éve, minden augusztusban mi is szabadságra megyünk. Mert ekkor teljesen kiürül a város, vendégeink is pihennek, és csak az augusztus 20-ai héten térnek haza. Ilyenkorra már ránk is fér a pihenés, hiszen egész évben dolgozunk. Az idén augusztus 2-én, hétfőn zárunk be, és legközelebb augusztus 25-én, szerdán nyitunk ki. Ehhez a munkarendhez igazítjuk a működésünket is, ezért nálunk az év augusztustól-augusztusig tart. Én ilyenkor szoktam rendet tenni a papírjaim, az elszámolások között, szeretek mindent tisztába tenni, az üzletben pedig elvégezzük a szokásos, és el nem hagyható felújításokat, esetleg a korszerűsítéseket is. Az idén is lesz konyhafestés és felújítás, és kifestjük az ételbárunkat is, valamint a kiszolgáló helyiségeket. Ezeket ugyan nem látja a vendég, de én szeretem, ha minden rendben van. Amióta korszerű konyhatechnikai eszközöket használunk, amelyek kevésbé, vagy egyáltalán nem kormoznak, elég a konyhát kétévente festeni – ennek az idén jött el az ideje. Tervezzük azt is, hogy a vendégteret is korszerűsítjük, de sokan mondják, hogy az éppen mostanra „érett be”, patinája lett.

A kollégák ilyenkor veszik ki a szabadságukat, és már néhány hete látom rajtuk, hogy fáradtak, alig várják a pihenést, és hogy együtt legyenek a családjukkal. Mi is ezekben a hetekben pihenünk Judittal, általában külföldre megyünk, vagy a hazai gyógyfürdőket keressük fel. Robi fiam kedvencei az olasz üdülőhelyek, mi viszont szívesebben kirándulunk. Juditnak Spanyolország a legkedvesebb, szereti gasztronómiáját, látványosságait, a spanyol emberek mentalitását. Ezért én is szívesen tartok vele ezekre az utazásokra. Ezzel együtt az idén a skandináv országokat látogattuk volna meg, ahol még sohasem jártunk, ha nem készülődne nálunk ismét egy óriási családi esemény: Mirácskánk után hamarosan, augusztus közepén megérkezik második unokánk, Luca. Az ő érkezése miatt egy kicsit másképpen alakítottuk nyári programunkat Judittal, de azt azért meg kell hagyni, hogy Luca máris alkalmazkodik a család éves menetrendjéhez: akkor érkezik, amikor mi ráérünk. Ezért most, és már egy jó ideje a családi fészek bővítése volt a legfontosabb családi programunk, valamint a boldogságos Luca-várás.

Nyári programunkban szerepel még, hogy egy baráti társaságunk meghívásának eleget téve fölkeressük az általam nagyon tisztelt Kalla Kálmán vendégházát egy hétvégén. Nagyon várom a találkozást a Gundel egykori séfjével, élményeimről majd beszámolok.
Friss erővel nyitjuk meg üzletünket augusztus 25-én. Új étlappal indulunk az új szezonban, és mindent megteszünk, hogy jobbak legyünk, mint az előző évben voltunk. Reméljük, hogy vendégeink, akik ismét ellátogatnak éttermünkbe, ugyanígy vélekednek majd!
 

Nyári Töltött káposztánk

2010.07.28. 11:22 | Rosenstein Tibor | Szólj hozzá!

A mi családunk kedveli az egyszerű nyári ételeket. Ilyen például a Töltött káposzta. Szeretik a vendégek is, nem véletlen, hogy hosszú évek óta a heti ajánlatunk része, de a nehéz füstölt hús és a vecsési savanyú káposzta nem a legkönnyebben emészthető ételek közé sorolja. Ezért törtük a fejünket, hogyan lehetne egy kicsit könnyíteni ezen, a vendégekkel közös kedvencünkön, úgy, hogy azért töltött káposzta maradjon.
Azt találtuk ki, hogy a friss, idei káposztát vékonyan felszeleteljük, és egy rozsdamentes edényben lekovászoljuk. A kovászolás úgy történik, hogy sóval, felszeletelt hagymával és néhány egész fokhagymával, kevés őrölt köménnyel, összekötött kaporszárral, babérlevéllel fűszerezzük. Egy tiszta vászonzacskóba helyezett kenyérszeletet teszünk rá, majd a káposztát langyos vízzel felöntjük, és egy nehéz fedővel jól lezárjuk az edényt és így indítjuk el a kovászolást. Meleg helyre tesszük, ahol forrni kezd, és négy-öt nap után kész a házilag kovászolt, csodálatos káposzta. Ettől kezdve az étel elkészítése nem sokban különbözik a télitől:
 
Öt személyre a töltelékhez:
 ½ kg darált sertéshús (lapocka, tarja, dagadó)
kis fej vöröshagyma, megpirítva
kevés fokhagyma
1 egész tojás
5 dkg füstölt szalonna
8 dkg rizs
só, bors, őrölt kömény, csipetnyi római kömény, kevés piros paprika
vágott kapor
Mindezt összekeverve kapjuk meg a káposztalevelek töltelékét.
 
Egy fazékban sós vizet forralunk. Az idei káposztafejről annyi levelet szedünk le, amennyire szükségünk lesz az ételhez: egy adaghoz kettőt. Ezeket beletesszük a forró vízbe, hogy a levelek annyira puhuljanak meg, hogy csavarhatók legyenek.
Egy nagy fej vöröshagymát 5 deka zsíron megpirítunk, majd beletesszük a babérlevelet, a törött borsot, az őrölt köményt, a római köményt, a kakukkfüvet, 40 deka kockára vágott dagadót, és mindezt jól összepirítjuk, de vigyázunk, hogy ne égjen meg. Rászórunk kevés pirospaprikát és egy deci vízzel átforraljuk.
A kovászolt káposztából 1,5 kilót veszünk, fél kilót ráteszünk a megpirított húsra, arra a tölteléket helyezzük, majd a tetejére a többi káposzta kerül, és felöntjük a kovászolt káposzta levével, annyira, hogy ellepje. Egy kevés kaport teszünk mellé, és fedő alatt készre főzzük. Amikor elkészült, kiszedjük a tölteléket, ráöntünk 1,5 deci tejszínt, és összeforraljuk. Ha sűrűbben szeretnénk, akkor egy kevés tejfölös habarással készítjük.
Tálaláskor friss kaporral és tejföllel kínáljuk. Imádják a vendégeink!
 

Az a bizonyos Mentás töltött paprika

2010.07.24. 22:39 | Rosenstein Tibor | Szólj hozzá!

 

Örömmel hallom vendégeimtől, hogy milyen sokan ismerik már új ételünket, a Mentás töltött paprikát. Nálunk a heti ajánlatunk állandó szereplője a hagyományos Töltött paprika, a nagy sikerre való tekintettel azonban ezt a mentás változatot is kínáljuk majd egész nyáron.
Ez az étel úgy született, hogy egy kedves kollégámat szerettem volna meglepni valami különlegességgel, akiről tudtam, hogy szereti a menta teát. Mindenképpen egy könnyű nyári ételt szerettem volna neki ajánlani, mert máskor is az én ajánlásom alapján szokott ételt választani. Két töltött ételben gondolkodtam, az egyik ez, a mentához kitalált étel volt, a másik pedig a mi nyári Töltött káposztánk.
Kíváncsi voltam, hogyan illik a paradicsomhoz a menta, ezért belefőztem a szószba, és megkóstolva úgy találtam, hogy nagyon is jól passzolnak egymáshoz. Amikor – jól sejtettem – a mentás töltött paprikát rendelte nálam vacsorára kedves vendégem, izgatottan figyeltem a hatást, és a meglepetés nem is maradt el. Annyira ízlett neki, hogy azonnal lefényképezte, föltette a Facebook-ra, és onnan már követhetetlen volt, hogy ki mindenki értesül erről az ételről. Persze vendégem jóízűen el is fogyasztotta, és dicsérő szavaival, valamint a világhálón való megjelenésével máris lendületet adott az új étel karrierjének.
A receptje ugyanolyan, mint a hagyományos Töltött paprikáé, csak a tálalása eltérő.
A mártást friss paradicsomból készítem, ebben fő készre a töltelék, és a mentaszálak a főzés utolsó stádiumában kerülnek csak bele, egyet forralom velük, de nem kerülnek a szósszal együtt az asztalra
.
Hozzávalók 5 adaghoz:
40 deka darált borjúhús
8 deka rizs
1 egész tojás
1 fej vöröshagyma finomra vágva
4-5 szál mentalevél finomra vágva
5 deka vaj, amiben a hagymát megpirítjuk
7 deci házi paradicsomlé
5 db igen nagy (20 cm) tölteni való paprika
kevés petrezselyem, só, bors, szerecsendió (ebből tényleg csak egy árnyalatnyi)
 
A rizst előfőzzük, a hagymát a vajon lepirítjuk és összekeverjük a petrezselyemmel. Fűszerezzük, összekeverjük a hússal, és betöltjük a paprikákba. Mivel az ujjunk nem elég hosszú, ezért a töltéshez én egy fakanál nyelét használom.
Kevés sós vízben, amennyi éppen ellepi a paprikákat, 15 percig főzzük, majd hozzáadjuk a lepasszírozott friss paradicsomból készült paradicsomlevet, cukorral ízesítjük, és további negyed óra alatt készre főzzük. Ekkor kiszedem a paprikákat. A mártásba teszem a mentalevelet, és egyet forralom, majd könnyű, világos rántással tejföl sűrűségűre sűrítem. Ebbe visszateszem a paprikákat – amelyekről közben óvatosan lehúztam a héját -, és rövid ideig állni hagyom.
Mi úgy tálaljuk, hogy a tányér aljára a paradicsommártásból csíkokat öntünk, arra helyezzük a félbevágott paprikákat, és arra is szórunk a frissen, apróra vágott mentából. Néhány darab újburgonya kerül melléjük. A pikáns mártást külön tányérban szervírozzuk, és a vendégek maguk locsolgatják a paprikára, ízlésük szerint.
 
Egyszer azt is elárulom, hogyan készül nálunk a Nyári töltött káposzta.

A mi családi reggelink Mirával

2010.07.21. 13:41 | Rosenstein Tibor | 3 komment

 

Azzal kezdem, hogy én nem szoktam reggelizni. A kávézás és a reggeli rutinok befejeztével indulok a dolgaim után, és egészen a legutóbbi időkig délig eszembe sem jutott, hogy egyek valamit. De amióta Mira megszületett, azóta minden megváltozott a mi életünkben. Például szertartásunkká vált a közös reggeli, és nagyon boldog vagyok, hogy így alakult – eltekintve attól az egy-két kilótól, amivel gyarapította a súlyomat.
Amióta Mira járni és beszélni tud, reggelenként az első útja hozzánk, nagyszülőkhöz vezet, megáll az ajtóban, rám néz, és azt mondja: Papa! Kaja!
Másfél éves már – vagy csak még? -, de ehhez képest nagyon fejlett az ízlése. Imádja a tejtermékek összes variációját, a sajtokat, és a fűszeres, karakteres ízeket, még az erőstől sem viszolyog.  Nagyon szereti a gyümölcsöket, a paradicsom a kedvence, ami a kis fűszerkertünkben terem. Ebből négyféle is van, az apró koktélparadicsomtól a hatalmas, befőzni valóig. Részben hazai palántákat vásároltam, részben Ausztriából hoztam, és ezek nagyon hamar termést hoztak. Mirával lemossuk az érett darabokat a kerti csapnál, és ezek is a reggeli mellé kerülnek, mert szeretem, ha van friss zöldség is az asztalon. Az is közös szertartásaink egyike, hogy együtt locsoljuk fűszerkertünk növényeit. Közben megszaglásszuk őket, és leszedjük az érett terméseket. Van a kertünkben rozmaring, zsálya, kakukkfű, oregano, rebarbara, zeller, petrezselyem, menta, snidling, fokhagyma.
A közös reggelink a nagy ebédlőasztalunknál úgy kezdődik, hogy kettesben Mirával kinyitjuk a hűtő ajtaját, és kiválogatjuk, ami az asztalra kerül. Mira minden reggel megiszik egy doboz kaukázusi kefirt. Ő az etető székében foglal helyet, mellette az anyukája, és mi ketten Judittal – mert Robi fiam olyan, mint én voltam: nem reggelizik, hétköznap rohan a dolgai után, de hétvégén és ünnepnapokon ő is asztalhoz ül.
Az ebédlőasztalt szépen megterítjük, és sokféle dolgot teszünk rá, mert szeretem, ha színpompás a reggeli: kolbász, párizsi, sonka, meleg szendvics, vagy tojásrántotta, amit ugyancsak ketten készítünk Mirával. Felültetem a pultra, és amíg sül a szalonna, ő kevergeti a tojást, figyeli a mozdulataimat.
Néha különlegességekkel indul a nap. Mira egyik kedvence a garnélarák, amit zöldséges kínai metélttel szoktunk enni, és hogy ízlik neki, abban egészen biztos vagyok, mert közben elismerően így nyilatkozik: nyam-nyam.
Paprikából is többféle terem a kertünkben, és  Mira mindig jóízűen eszegette. Egyszer, már félig elrágcsálva egy paprikát, hirtelen azt mondta Juditnak: Mama! Hűha! Amikor megkóstoltuk ezt a „hűha paprikát”, akkor derült csak ki, hogy erős. De nem sírt miatta, az új íz élménye erősebb volt a csalódásnál.
 
 

 


A mi családi sóletunk

2010.06.12. 19:41 | Rosenstein Tibor | 7 komment

Ma reggel így köszönt el tőlem az én drágám, a kisunokám: Pá papa! Sólet!

Ezen annyira megdöbbentem, hogy a másfél éves Mira éppen most alakuló szótárában máris benne van a mi hagyományos ételünk, hogy ezen felbuzdulva arra gondoltam, mesélek a sóletról. Meg is nyugodtam, mert a jelek szerint van jövőnk, a harmadik generáció tovább viszi a Rosenstein vendéglőt.

A sólet hagyományáról kevés személyes élményem van a gyerekkoromból, mert nálunk otthon meglehetősen ritkán futotta ilyen különlegességre. Ráadásul ez tipikusan az az étel, amit kis tételben, három-négy személyre nem érdemes főzni. És pék sem volt a környékünkön, Kőbányán, az ötvenes években, ahol meg tudták volna sütni a nagyanyáim. Márpedig ez a szertartás része: nagy edényben vitték a pékhez a szigorúan libazsírral készült sóletot, hogy a kemencében süljön hosszú órákon át, vagy pedig, végszükség esetén, az otthoni sütőben készítették el. Nem tudok róla, hogy lennének kőbe vésett szabályai, mindenki a saját sóletjára esküszik.
Az elmúlt évek alatt sok helyen kóstoltam a sóletot, és végül kialakítottam a saját receptemet, aminek a lényege a szaftosság, nem száraz, pergő benne a bab. Ezt aztán a vendégeim megszerették, és arra inspiráltak, hogy mindig mással készítsem el: füstölt marha szeggyel, vagy füstölt libával, - a diétázóknak mellel - vagy combbal, vagy libakolbásszal. Teszek bele egész tojást is, héjasan. A hagyományosból nem maradhatott ki a libanyak, amelynek a bőrét megtöltötték fűszeres liszttel, és ezt külön tálalták. A mai, úri világban ezt már kevesen ennék meg, mert mindenki a húsra vadászik. Viszont meglepődnek, és boldogok a vendégeink, amikor mindig más finom falatra találnak az ételben. Télen-nyáron mindig az étlapunkon van. Mi itt az étteremben sütőben készítjük, és a tűzhelyünk cseréjénél külön szempont volt, hogy az elektromos sütőnk alkalmas legyen a lassú főzésre.
A sólettel kapcsolatban sok kedves élményem van. Az egyik, hogy törzsvendégünk évente egyszer vendégül látja otthonában népes baráti körét. Akiknek többek között sólettel is kedveskedni szokott, és ezt tőlünk vitte a konyhájára. Az egyik ilyen baráti összejövetelen egy meghívott vendége – szintén törzsvendégünk - nem bírta kivárni, amíg az étel az asztalra kerül, kiosont a konyhába, és belekóstolt a sóletbe. Amikor ráérzett az ismerős ízre, azonnal föltette a kérdést a házigazdának: Ismeritek a Rosensteint?
Közben kiderült, honnan ismeri Mirácskánk a sóletot – egyelőre csak a szót, mert ilyen nehéz ételt még nem adtunk neki. Judittal nézegették a szakácskönyvemet, és közben a nagyanyja magyarázta, mit látni a képeken. A sóletot már megjegyezte.
 
Sólet, Rosenstein módra
 
Hozzávalók:
50 dkg füstölt marhaszegy
5 db füstölt libacomb
5 db egész, héjas tojás
10 dkg libazsír
80 dkg apró tarkabab
20 dkg árpa gyöngye
20 dkg vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
só, pirospaprika, bors
 
A babot, és egy külön edényben a füstölt húsokat pár órára hideg vízben áztatjuk. A libazsírt mély lábosban felhevítjük, beletesszük az apróra vágott hagymát, az összezúzott fokhagymát, majd megfonnyasztjuk, meghintjük pirospaprikával, borssal, és felöntjük vízzel. Hozzátesszük a füstölt húsokat, a babot, az árpa gyöngyét, és még annyi vizet öntünk hozzá, hogy jól ellepje. Néha megkeverve felforraljuk. Beletesszük a megmosott tojásokat, és fedővel letakarva sütőbe tesszük, 3-4 órát hagyjuk szép, egyenletesen sülni. Amikor elkészült, a babot mély tálba tesszük, és a tetejére helyezzük a felszeletelt húst, a főtt és megtisztított tojást, a libacombot.

Medvehagymás spárgasípok kéksajt mártással

2010.06.07. 23:35 | Rosenstein Tibor | Szólj hozzá!

Hozzávalók 5 adaghoz:

5 deka vaj
15 deka, durvára vágott medvehagyma
15 deka kék sajt
2 deci tejszín
csipetnyi étkezési keményítő
kevés frissen őrölt fehér bors
3-5 darab spárga, a vastagságtól függően (a kisujjnyiból 5 darab)
néhány csík vörös és zöld kaliforniai paprika
5 deka durvára reszelt parmezán
 
Elkészítése:
A mártás úgy készül, hogy a vaj felén a durvára vágott medvehagymát megfonnyasztjuk, hozzáadjuk a kék sajtot, amit addigra a tejszínnel lassú tűzön felolvasztottunk. Felfőzzük, fűszerezzük, és ha hígnak találjuk, akkor étkezési keményítővel besűrítjük – a mártásnak tejföl sűrűségűnek kell lennie.
Enyhén cukros-sós vízben 8 percig főzzük a megtisztított spárgát. Ezután 10 percig állni hagyjuk a vízben, majd kivesszük, lecsöpögtetjük, és egy serpenyőben, amelyben a vaj felét felolvasztottuk, átforgatjuk. Tűzálló tálba szedjük. A spárgafejeket szabadon hagyva ráterítjük a mártást, arra tesszük átlósan a kaliforniai paprikákból szeletelt vékony csíkokat. Az egészet megszórjuk parmezánnal, és forró sütőben, felső tűzlángon a sajtot rápirítjuk.
Köretként adható finom húsok mellé, vagy önálló ételként is megállja a helyét bármilyen asztalon.

A spárga örök, a vendégek változnak

2010.06.03. 09:22 | Rosenstein Tibor | Szólj hozzá!

Most érkeztem Csengeléről, meghoztam a friss spárgaszállítmányt. Ebből a legfinomabb minden spárgaétel. Június 24-ig, amíg a szezonja van, biztos, hogy az étlapunkon lesz, még külön spárgás menükártyát is készítettünk. 14 féle ételt készítünk belőle az előételtől a desszertig, mert azt látom, hogy nagyon szeretik a vendégek.

Már öt éve, hogy elkezdtünk vele alaposabban kísérletezni, és ezidő alatt rászoktattuk a vendégeket is. Korábban nem nagyon ismerték, mára viszont külön vendégköre alakult ki. Van, aki kifejezetten a spárgáért jön hozzánk, ezért is nagyon vigyázunk az étel minőségére, és nyár elején csak friss spárgával dolgozunk. Sokáig csak a drágább éttermekben lehetett hozzájutni. Én is tanulókoromban, a Margitszigeti Nagyszállóban találkoztam vele először, ott csak egy-két féle módon készítettük, Hollandi mártással vagy petrezselymes vajjal. Még kötegelve főztük, adagonként, és damasztszalvétában tálaltuk, hogy meleg maradjon. Ma már az étterembe járók jól ismerik, megszerették, és igénylik ebből is a változatosságot.
Mivel én Csengeléről hozom a spárgát, ahol a fehér fajtája terem, ezért csak ritkán használok zöldet. És azért is, mert ebből a fajtából nem találtam olyan megbízható minőséget, mint a csengelei. És mivel a reggeli szedés már délben itt van a konyhánkban, gondoskodni tudok magunkról és a vendégeinkről télire is: a törzsét pürésítem, és vákuumfóliába teszem, majd mélyhűtöm, a külön zacskókban eltett spárgafejekkel együtt. Ezt tudom majd használni levesekhez, vagy pedig spárgakrém alapként ízesítőnek más ételekhez. Semmiféle tartósítószer, adalék nem kell hozzá, és a készletünk a jövő tavaszi spárgatermésig kitart.
Nekünk még van friss, nagylevelű medvehagymánk, és ezt a két kedvencemet összehoztam egy egyszerűen különleges ételbe. Ezeket a zöldségeket éppen azért szeretem, mert egyszerűen a nagyszerűek. És mert Mirácskám is nagyon imádja.

Távol a szakmától II. Férfiak fakanállal

2010.05.25. 21:39 | Rosenstein Tibor | Szólj hozzá!

 

Sok barátom van, akik kedvtelésből, a maguk és a családjuk, a barátaik örömére főznek, mert nekik akarnak meglepetést szerezni. Ők sem jártak semmilyen szakácsiskolát, mégis tudják azt, ami szerintem a legfontosabb a főzésben: szeretni kell az ételt, és tudni kell örömet szerezni annak, akinek készítjük. Tudom, hogy nem ez a szakma, mégsem röstellem, hogy én is tanulok tőlük.
Mint például Novák Tatától, aki fantasztikus erdélyi ételeket főz, és közben nagyon színesen beszél ezekről. Sokat tanultam tőle, ezért is lett a mi kis éttermünkben a Tiszteletbeli Főszakács a konyhában. Kapott egy sapkát, ami erre a címre jogosítja, és arra, hogy bármikor bemehet a konyhába, és főzhet, amit akar. Ezt kapta tőlem a 70. születésnapjára.
Egy másik, vendéből lett barátom, Kutas János maga szedi a vargányát az erdőben, a feleségével együtt, és saját maga tölti a vendégeivel, a családjával a kolbászt és más finomságokat. Olyan a chorizója, hogy megáll tőle az eszem. Külön készíti a nem csípőset a kisgyerekeknek, köztük az én csillagomnak, Mirácskámnak is. Ezek a töltött finomságok, és minden más étele, ha szép tányéron lennének tálalva, akár Michelin-csillagot is kaphatnának… Őt nem köti a szakma írott szabálya, és szabadon szárnyalhat a képzelete. Paprikáscsirke levest főz, és füstölt csülkös-vargányás levescsodát készít. Tőle kaptam egy
kolbászkészítési gyűjteményt, amit ő állított össze, hogy hányfajta kolbászt, hogyan lehet készíteni.
Amúgy, eredeti foglalkozását tekintve műszaki ember, mérnök, és a főzési sikerein felbuzdulva ma már pálinkát is készít, és kitűnő, díjazott borai is vannak. Amikor a lányához megy külföldre, telefőzi a hűtőjét.
Csadi, a másik barátom, örökké diétázna. Ehelyett Pest megyében saját disznót tart, és az ország legjobb véres hurkáját készíti – állíthatom, mert sokat és sokfélét kóstoltam már. Bográcsban, zománcos lábasban pedig igen kitűnő pörköltet készít.
Ezeknek a főzőuraknak - hasonlóan a főzőasszonyokhoz – nagy érzések vezetik a kezét, amikor fogják a fakanalat: mindnyájan kreatív emberek, akik nem fáradnak bele, hogy figyeljenek szeretteikre, és így is kedveskedjenek nekik. Én mindnyájuknál szívesen eszem, tanulok is tőlük, lopkodom az étlapomhoz az újdonságokat. Ha már arról lemaradtam, hogy megmentsem a nagyim kelt gombócos receptjét….

 


Az étel ne csak jó – szerethető is legyen

2010.04.28. 20:41 | Rosenstein Tibor | 2 komment

 

 
Ez arról jutott eszembe, hogy néhány napja vendégem volt egy kollégám. Akivel nem ápolok különösebb baráti viszonyt, de ismerjük egymást, mindketten régi motorosok vagyunk a szakmában. Azt mondta, amikor felhívott, hogy halkocsonyát szeretne enni. De arra az ízre vágyik, mint ahogyan az anyukája készítette az ő gyerekkorában.
A halkocsonyát speciel elég sokféle módon tudom elkészíteni, de addig faggattam, amíg megtudtam, hogy milyen volt az a bizonyos, emlékezetes, a feledhetetlen. És persze úgy nézett ki, úgy is tálaltam. Ez nem egy szokatlan dolog nálunk, de azt azért hozzáteszem, hogy ebből az ételből csak két adag készült, és ez nem az a mennyiség, amekkorára kalibráltuk a konyhánk kapacitását. De azért megfőztem a kollégámnak és a társának. Mint ahogy más vendégemnek is, ha azt látom, hogy egy mélyen rezgő érzelmi húr pendül meg egy-egy étel nevének említésekor.
Lehet, hogy ez nem egy nagy dolog, de nekem jó volt látnom, hogyan lesz egy kollégából meghatott és boldog vendég.

Tavaszi zsongás az étlapon

2010.04.19. 14:38 | Rosenstein Tibor | 1 komment

Április 14-én kezdtük el a Spárga és a Medvehagyma napokat, amelyek évről-évre egyre nagyobb sikert aratnak. Vendégeink közül egyre többen ismerik és szeretik ezeket a zsenge zöldségeket, és engem is inspirál, hogy újdonsággal szolgálhatok.  

 
Ha tavasz, és megújulás, akkor legyen nálunk is az! Az idei tavaszon a mi kis éttermünkben is megváltozik sok minden. Három év után megújul az étlapunk. Kevesebb ételt tartalmaz a korábbinál, mert a téli, nehéz ételeket levettük – ne aggódjanak a Kedves Vendégek, a Tárkonyos őzragu leves továbbra is kapható! De szeretnénk sok újdonságot is kínálni, és abban a sorrendben, ahogy a piacon megjelennek a primőr zöldségek: a karalábé, a spárga, a paprika, a medvehagyma. Én csak az itthoni primőrökkel dolgozom, és nagyon szeretek ilyenkor sétálgatni a piacon, válogatni a friss zöldségek között.
Azt az elvet vallom, és azt a gyakorlatot követem, hogy mindent a maga idejében kell főzni. Ilyenkor még az az örömöm is megvan, hogy a legfrissebb alapanyagokkal kedveskedhetek a vendégeinknek. Azt látom, hogy a magyarok egyébként is mindent szeretnek, mindent esznek, és alig várják - velem együtt - a friss töltött paprikát, amit az új étlapunk heti ajánlatai között találnak meg. A teljes ajánlatot pedig úgy állítottuk össze, hogy átláthatóbb legyen, könnyen lehessen tájékozódni.
Sokáig ódzkodtam attól, hogy változtassunk az étlapon. Mert az emberek rögtön arra gondolnak, hogy ez automatikusan magával hozza az áremelést. Csakhogy ez mostanában nem aktuális… Már három éve nem emeltünk árakat, de eközben sokat változott a világ, mi is fejlődtünk a konyhatechnikában, és a tavaszt találtuk a legjobb alkalomnak arra, hogy frissítsük a kínálatot.
Én egyébként szeretem a nagy étlapot, mert megmutatja, hogy mi mindenre vagyunk képesek, és hogy mi minden fér bele egy klasszikus étterem repertoárjába. Ezeket mi mindig meg is tudtuk főzni, nemcsak egy-két napon át, és a 120 személyes éttermünkben mindenkit ki is tudtunk szolgálni.
Az én kedvencem a friss zöldségek közül a karalábé (a bejegyzés végén elárulok egy receptet),  lesz idén is bőven belőle, sokféle variációban a napi ajánlatban. Azután jön majd a tök, a szabadföldi primőrökből készült saláták. Alig várom, hogy megjelenjen a piacon a zsenge, rántani való csirke, és a „zöldségek királynője”, a spárga máris többféle változatban kapható nálunk. Ha az időjárás is úgy akarja, valószínűleg ez lesz a vendégeink kedvence április közepétől május végéig. A spárgát vidékről hozom, Csengeléről, egy, ennek a termesztésére szakosodott gazdaságból. Én is tanúsíthatom, hogy kiváló az itteni spárga minősége, és mivel termésük 99 százalékát Svájcba és Németországba szállítják, ezzel a véleménnyel nem vagyok egyedül.
Az idei lesz az első tavasz, amikor kisunokám, Mira is megkóstolhatja ezeket az egyszerű, önmagukban is ízletes ételeket. Ahogy figyelem ízlésének és étvágyának rohamtempójú fejlődését, és látom, mennyire imádja az új ízeket, biztos vagyok benne, hogy ő is szeretni fogja a nagypapája kedvenc tavaszi ételeit.
 
Töltött karalábé recept
5 személyre
 
Hozzávalók:
  • 10 darab zsenge tavaszi karalábé
  • 60 deka, darálni való borjúlapocka vagy csirkemell filé
  • l darab, tejbe áztatott zsemle
  • 1 szál újhagyma
  • só, fehér bors, petrezselyem
  • l egész tojás
  • 6 deka olvasztott vaj (felében megfonnyasztjuk az újhagymát, a másik felét belefőzzük az ételbe)
  • 1,5 deci tejszín
  • 1 evőkanál liszt (a habaráshoz)
  • 2 deci tejföl (fele a habaráshoz, másik a tálaláshoz)
 
Elkészítése:
  1. Vékonyan meghámozzuk a karalábét, zsenge leveleit durvára vágjuk.
  2. A zsemlét beáztatjuk a tejbe.
  3. Húsdarálón ledaráljuk a húst
  4. Az újhagymát finomra vágjuk, és megfonnyasztjuk a vaj felén (3 deka), majd ráhintjük a finomra vágott petrezselymet. Ezt hozzáadjuk a darált húshoz, valamint a megázott zsemléhez. Beletesszük az egész tojást, sóval és kevés, finomra őrölt fehérborssal ízesítjük. Végül jól összekeverjük: kész a töltelékünk.
  5. A karalábék közepét kivájjuk, óvatosan, hogy a zöldség ne roppanjon össze.
  6. Az üregbe töltjük a húskeveréket. Ha marad a töltelékből, abból kis gombócokat formázunk.
  7. Egy edényben felforralunk 8 deci sós vizet, és beletesszük a töltött karalábékat. Melléjük tesszük a kivájt karalábédarabkákat és az összevágott leveleket is, valamint a vaj maradékát. Lassú tűzön készre főzzük, ameddig a karalábé megpuhul. A kis húsgolyók előbb készülnek el, azokat korábban kiszedjük.
  8. A főtt karalábékat is kis tányérra szedjük.
  9. Habarást készítünk: összekeverjük a lisztet, a tejszínt és a tejfölt, és ezzel behabarjuk az étel levét. Besűrítjük, felforraljuk, és visszatesszük a gombócokat és a karalábét, 5 percig együtt főzzük, majd utána ízesítjük.
 
Kímélőbb változatnál 2-3 karalábéval többet veszünk, ezeket csak belevágjuk a fövő ételbe. A végén összeturmixoljuk, és ezzel sűrítjük az ételt.
 

Naplójegyzetek kisunokámnak és a kíváncsi olvasóknak

2010.04.13. 18:04 | Rosenstein Tibor | 5 komment

 Ha jól számolom, fél évszázada állok a sparherd mellett, és soha nem jutott eszembe, hogy másra cseréljem a fakanalat. De tavaly december 16-án, amikor szemem fénye, Mira unokám megszületett, elhatároztam, hogy naplót írok neki. Nem a nagy dolgokra gondoltam – azokat meséljék el majd a szülei -, hanem a hétköznapok ezernyi apró, tűnékeny darabkájára. Amelyek ma fontosak, mert ezek töltik ki az életünket, de holnapra nagy valószínűséggel elfelejtem. És ha nem marad nyoma, akkor hogyan mesélhetném el neki, amikor felnő, hogy milyen is az élet 2010-ben a mi családi vendéglőnkben?
Addig pedig talán másokat is érdekel, hogyan mennek a hétköznapok a Rosenstein Vendéglőben. Igyekszem lejegyezni azt a színes világot, amelyik naponta itt forog körülöttem híres emberekkel és kedves ismeretlenekkel, akiket egyformán szeretek elbűvölni az ételeinkkel. Erre majd esténként jut időm, amikor egy kis szusszanásra a családi körasztalhoz ülök. Ilyenkorra már befejezem piaci körútjaimat, megfőztem és ellenőriztem mindent, dicsértem és szidtam mindenkit - érdeme szerint.
Most is, hogy ezt a bejegyzést írom, a családi asztalunknál ülök. Szeretem ezt a helyet, mert innen jól belátható a vendégtér, és mennyei zene füleimnek az onnan érkező zsibongás.
Érdekes, hogy nemcsak mi szeretjük ezt a nagy körasztalt, hanem az amolyan megtiszteltetés-számba megy, ha valakit ehhez invitálunk. Nem mintha itt más lenne az étel vagy a levegő, de ennek az asztalnak külön légköre van. A vendégek azt gondolják, kitüntetés, ha itt foglalhatnak helyet, pedig fordítva van: nekünk megtiszteltetés, amikor ránk nyitják az ajtót.
 

süti beállítások módosítása